Úgy döntöttem, ismét nekiveselkedek az írásnak. Először vázlattá tettem az összes eddigi itteni bejegyzésem, hogy majd új blogot kezdek, teljesen az elejéről. Aztán elkezdtem bemutatkozást írni. Összehoztam kettőt - hármat, végül elegem lett. Egyszerűen valamiért nem tudtam rendesen és számomra elfogadhatóan megfogalmazni őket. Az egyik barátnőm azt tanácsolta, hogy írjak úgy, ahogy a szívem dobban. Eddig nem ment. Ma reggel felléptem a blogra és beleolvasgattam a korábbi írásaimba, és rájöttem, hogy ez is én vagyok. Attól még, hogy elég hosszú szünetet tartottam, folytathatom onnan, ahol abbahagytam. A teljes bejegyzésből megtudhatjátok, merre jártam az elmúlt közel 7-8 hónapban.
Sűrítve az eseményeket:
Szakdolgozatot írtam és adtam le, majd elég szép kritikát kaptam rá egy "jeles" kíséretében, aminek nagyon örültem. Aztán szokásomhoz híven kicsit késve álltam neki az államvizsgára tanulni, ennek ellenére jelessel zártam BA-s tanulmányaimat. Még fel sem ocsúdtam, már mehettem is két helyre felvételizni. A régi iskolámról a végére már elég rossz véleményem alakult ki, ennek ellenére a felvételi elbeszélgetésen sikerült még tovább esniük a szememben. Ezután elmentem egy másik egyetemre is (amit egyébként elsőnek jelöltem meg) és mintha teljesen más világba csöppentem volna. Olyan érzés volt, mintha végre 5 év bolyongás után hazaérkeztem volna. Ide aztán fel is vettek, amit ugyebár csak később tudtam meg.
Aztán jött a diplomaosztó, ahol sajnos nem viselhettem olyan helyes kis diplomás sityakot, mint Rory a Gilmore Girls-ben (és az összes létező kedvenc sorozatom gimit vagy egyetemet végzett karakterei), de azért a nyelvem egy pillanatra kinyújtottam Anyára (persze nem olyan látványosan, mint a sorozatban, ahhoz túl nyuszi voltam).
Ezután végre megkezdődött a NYÁR, amit a családommal, a barátommal és a barátaimmal töltöttem. Sokfelé jártam, amiről később képek kíséretében fogok beszámolni. Megint úgy éreztem, hogy ez volt életem eddigi legjobb nyara, amit amúgy az összes nyaram után érezni szoktam.
Idén kivételesen nem sajnáltam, hogy eljött a szeptember, mert izgatottan vártam az új sulit. Azért azt nem mondhatom, hogy zökkenőmentes lett volna az első pár hét, ugyanis hirtelen el kellett költöznöm. Képzelhetitek mennyire felemelő érzés volt úgy elkezdeni egy új sulit, hogy a cuccaim be voltak dobozolva és hol az ELMŰ-t próbáltam utolérni (erről biztos nektek is van "kellemes" emléketek), hol a költöztetőkkel egyeztettem időpontot. Mikor elérkezett az első iskolanap, az dobozaim még a régi lakásban voltak, ahol már nem laktam, az új lakásban pedig nem volt se ágyam, se kanapém, úgyhogy ott még nem laktam. Amennyiben ez még nem lenne elég, körülbelül így éreztem magam (akkor még 23 éves létemre), mikor első nap az új egyetem kapuja előtt toporogtam:
Azóta nagyjából nem történt semmi extrém dolog, kaptam pár háztartáshoz nélkülözhetetlen tárgyat, amiknek eszméletlenül örülök, élvezem az új lakást, próbálom rávenni magam a rendszeres jógázásra és igyekszem mintatanulóvá válni. A felsorolás utolsó két pontjával még akadnak nehézségeim, de legalább az igény megfogalmazódott bennem és tényleg nagyon igyekszem.
Ennyi lenne, na meg a szokásos ígéret, hogy próbálok rendszeresen írni és ezúttal nem feladni :)
