Hófehér és a vadász

"Felnőtt" létemre (idézőjelben,mivel soha soha soha nem szeretnék teljesen felnőni) imádom a meséket. Egy jó animációs filmre, egy bögre kakaó, esetleg csoki vagy apró süti kíséretében (de akár ezen kiegészítők nélkül is) bármikor kapható vagyok. Ezért döntöttem úgy, hogy megnézem a Hófehér és a vadász című, felnőtteknek szóló filmet, aminek mint már címe is elárulta a Hófehérke és a hét törpe adta az alapot. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Hófehérkével már jó ideje nem szimpatizálok. Gyerekkoromban sokszor olvasta fel nekem ezt a történetet az anyukám egy képes könyvből és minden egyes alkalommal át kellett lapozni a gonosz királynő képét, mert féltem tőle. Aztán nagyobb és tapasztaltabb lettem és kiesett a kedvencek közül. Irritál, hogy semmit nem tesz, csak elmenekül, aztán jaj de kedves, majd félig megfullad és halottnak hiszik, míg a herceg fel nem ébreszti a csókjával. Az egyetlen pozitívuma az adaptációnak, hogy ez az új Hófehérke legalább harcol azért, ami őt megilleti. Sajnos ez azonban kevés ahhoz, hogy a film igencsak silány színvonalán javítson.

Alaptörténet

Ebben a látványos akció-kalandfilmben Kristen Stewart (Alkonyat) alakítja Hófehért, aki szebb az őt elpusztítani készülő gonosz királynőnél (Charlize Theron). Ám az ármányos nőszemély azt nem sejti, hogy az uralkodását veszélyeztető Hófehért a vadász megtanította a harc művészetére. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a törpéket olyan kemény legények játsszák, mint Ian McShane, Ray Winstone, Bob Hoskins vagy Nick Frost, akkor már világosan látszik, hogy ez a mese egy egészen másfajta mese.

Történet az én szemszögemből

Rögtön az elején szögezzünk le két dolgot. Kristen Stewart még akkor sem lenne szebb Charlize Theron - nál, ha a Hófehérke szerephez feketére festett hajáról nem az jutna eszembe minden pillanatban, hogy mennyire MŰ! Értem én, hogy a szépség relatív, de szerintem kettejüket képtelenség egy lapon említeni. Nem csak a külső adottságaik miatt. Nagy különbség az is, hogy míg Charlize tud színészkedni, addig Kristen a tőle rég megszokott mimikájával untatott olyannyira, hogy néha el kellett gondolkoznom, melyik filmjét is nézem épp (persze a borzasztóan mű , fekete haj mindig a segítségemre sietett). A másik dolog, amit érdemes leszögezni, hogy a filmet egyedül az tette látványossá, hogy nagyon sok más filmből lopkodtak hozzá ötleteket. Volt itt minden: dementorszerű lények. egy kis Múmia féle életerő leszívás, Csillagporos háttértörténet, Robin Hoodos erdőben fosztogatás és a Gyűrűk Urából jól ismert több fős vándorlás (ahol természetesen a tájat mutatták és a zene is 100%-osan a GYU hangulatát idézte). Amennyiben ez nem lenne elég, két szerelmi szálat is elindítottak, amik aztán szépen, lezáratlanul a semmibe futottak. Erőteljesen gondolkozom, milyen pozitívumot tudnék kiemelni a filmből, de csak Sam Claflin látványát tudnám megemlíteni (akinek a karaktere elég sótlanra sikeredett).

Az egyetlen dolog, amit sajnálok azon kívül, hogy két órát elvett az életemből az az, ha belegondolok, hogy ezt mennyivel jobban is meg lehetett volna csinálni. Még jó, hogy nem moziban láttam. Ne nézzétek, felesleges.