Happy Easter!

Kellemes Ünnepeket Nektek :)

Forrás

Forrás

Forrás

Forrás

Forrás

Szomorúból vidámat :)

A madarak lelkes csiripelésére felkapom a fejem és reménykedve kinézek az ablakon. De a verőfényes napsütés, kék ég és virágba borult természet helyett csak a szürke, esős idő fogad. Még mindig nincs itt a tavasz. Ez teljes mértékben elkeserít, lelomboz, rám nyomja bélyegét a borongós időjárás. Nincs kedvem semmihez, de ezúttal még a szobámban való kuksolás sem dob fel. A madarak miért tudnak mégis vidáman fütyörészni? Ők mitől tűnnek boldognak? Talán nekik teljesen mindegy, hogy nyomokban még hó borítja a tájat március végén, a lényeg, hogy együtt vannak és van mit enniük, inniuk. Ez nagyon kedves gondolat, de azért mégsem ehetem végig a napot a meleg szobában ülve abban a reményben, hogy ettől egyszer csak jobb kedvem lesz. Sőt! Ha ideiglenesen fel is dobna, akkor majd a mérleg mutatója fog elkeseríteni pár nap múlva. Mivel jelenleg saját magamat is idegesítem a szomorú, semmin való szenvedésemmel, összegyűjtöttem pár dolgot, amivel még egy ilyen nyomott napot is fel lehet dobni. Íme:

• OLVASÁS :  Amikor olvasok, képes vagyok teljesen kikapcsolni és csak az adott könyvre figyelni. Elmerülni a leírt illatokban, ízekben, helyzetekben és kikapcsolni a külvilágot. Elég valószínű, hogy a könyv letétele után sem lesz tele a kert virágokat szagolgató egyszarvúkkal és szivárványokkal, de legalább az olvasás ideje alatt ki lehet kapcsolni a rosszkedvet. Természetesen ehhez megfelelő könyvet kell találni.

  

  Forrás

• ZENE: A zenében talán azt szeretem a legjobban, hogy szinte bármilyen hangulatra találhatsz megfelelő, szituációdra illő darabot. Feladat: NE TEDD! Nincs szükség arra, hogy az elfuserált időjárás vagy egyéb más történés miatt kialakult szomorkás hangulatodat még „alkalomhoz illő” depressziós hangulatú számokkal is lejjebb húzd. Igenis létezik vidám zene és akár hiszitek, akár nem, jótékony hatásuk van. Persze nem felejtettem el, hogy nem mindenki szereti ugyanazokat a zenéket, mint én, de azért elhoztam nektek párat a kedvenc, vidám zenéim közül. Még egyszer hangsúlyozom: ezek csak az én kedvenc vidám zenéim, ti választhattok a saját stílusotokban mást :)

Icona Pop – I love it című jelenleg nagyon menő slágere, egy abszolút pörgős, bulizós hangulatot teremt körülötted. Akármi is a gond, akármilyen nap is van éppen: „I don’t care, I love it” (nem érdekel, szeretem)

Judy Garland – Over the rainbow című száma az egyik örök kedvencem. Igen, jól látjátok. A különböző feldolgozásokkal sincs semmi bajom, de vannak számok, amiknek az eredeti verzióját semmi nem tudja túlszárnyalni és ez pont egy ilyen a számomra. Aki esetleg nem tudna angolul, annak szomorkásnak tűnhet a dallama miatt, de higgyétek el, ez egy boldog szám. Na jó, senkibe nem akarom bemagyarázni, lehet, hogy csak számomra az.

Általában a My Chemical Romance – Na na na számától teljesen be tudok pörögni és másodpercek alatt elfelejtem, hogy korábban bármi problémám volt (ugrálni is szoktam rá, csak senki meg ne tudja ;) (csak kis megjegyzésként: az együttes felbomlott, ami nagyon nagyon elszomorít, de a zenéjük örökké él és bennem a bécsi koncert emléke is, de erről majd talán máskor)

Lenka – Everything at once számán mindig mosolyognom kell, mert eszembe juttatja, hogy én is mindig egyszerre szeretnék mindent és egyszerre szeretnék minden lenni 

Végül most, hogy már tényleg nem tudjátok hova tenni a zenei stílusomat (nekem sem megy) egy-két vidám hangulatú szám, mindenféle magyarázkodás nélkül : Simple Plan – Summer Paradise, Travie McCoy – We’ll be alright

Forrás

• JÓGA: Ajánlom ezt mindenkinek, akik már ismerik a jóga eszméletlen léleküdítő hatását és azoknak is, akik még sosem próbálták. Itt az ideje kipróbálni! Nem kell hozzá más, csak egy kényelmes szőnyeg, polifóm, szivacs, amin el tudtok helyezkedni valamint egy kis egyedüllét. Fél óra – negyven perc már megteszi a hatását. Nem elképesztő hümmögésre és nyakatekert mozdulatokra gondoljatok, csak pár egyszerűbb gyakorlatra. Persze gondolom nem mindenkinek van otthon a polcon egy felesleges, gyorsan lekapható jógakönyve, hát Karen Zerboff – Jóga mindenkinek című könyvét ajánlom (ábrákkal ellátott, egyszerűen kivitelezhető feladatok találhatók benne). Keressetek rá, hátha elérhető valamilyen ingyenes formátumban ;)

  

  Forrás

• ÉDESSÉG: ez egy kis ellentmondása a korábban elhízásra tett kijelentésemnek, viszont egy kis édesség szerintem mindig belefér. Engem legtöbbször megnyugtat és kikapcsol, ha csinálhatok egy pudingot a családnak, esetleg gyümölcsökkel tarkítva, de egy egyszerű süteményt is összedobhattok.

  

  Forrás

• FÜRDŐ: friss gyümölcsös, virágos vagy csokoládés illatú fürdő, egyszerre lazít el és tölt fel energiával. Meglátod, utána úgy fogod érezni magad, mint akit kicseréltek :)

Forrás

• VÉGSŐ MEGOLDÁS: egy tábla csoki/zacskó gumicukor/tál popcorn és egy vicces film (Mondom vicces. Nem romantikus sírós. Nem is jaj de kedves életrajzi dráma. VICCES), esetleg mese (a mesekedvelőket ez tutira mindig feldobja) .

  

  Forrás

Az utolsó pont, ami engem fel szokott vidítani, de csak így listán kívül említem meg, nem más, mint az ÍRÁS. Már attól, hogy ezt a bejegyzést összedobtam, jobb kedvre derültem. A továbbiakban pedig jöhet egy kis jóga, utána egy csoki fürdő, majd egy kis mesenézés. Remélem sikerült segítenem, szívesen látnám a TI boldogító ötleteiteket is! Szép napot és sok vidámságot!

Perks of being a wallflower-avagy Egy különc srác feljegyzései

Perks of being a wallflower-avagy Egy különc srác feljegyzései

"Most ez a legkedvesebb könyvem, de persze mindig ezt gondolom, amíg el nem olvasok egy újabb könyvet."

Töredelmesen bevallom: előbb láttam a filmet, minthogy a könyvet olvastam volna. Manapság ez már csak így megy nálam. Az olvasás, ami régen szinte mindent jelentett, az utóbbi időben perifériára szorult. A filmnek vegyes érzelmekkel álltam neki - ez volt az első Emma Watson filmem, amiben nem Hermione szerepében láthattam. Azt kell mondanom, hogy megállta a helyét.

Tehát a film annyira tetszett, hogy kíváncsi lettem, mi pluszt adhat még a könyv! Elhihetitek, bőven volt belőle.

Az alaptörténet:

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Történet az én szemszögemből

Az egész könyv levelekből épül fel, amiket Charlie egy számunkra - és valójában önmaga számára is - ismeretlen idegennek ír, akit barátjának nevez. Ez olyan, mintha egy naplót írna, amibe mi is bepillantást nyerhetünk, azonban a "kedves barátom" címzéssel kezdődő levelek akár nekünk is szólhatnának.

"Szóval az életemről fogok írni. Szeretném, ha tudnád, hogy boldog és szomorú is vagyok egyszerre, és még mindig azon töröm a fejem, hogy is van ez."

Ez az egy idézet lényegében leírja a könyvet. Végig Charlie életéről olvashatunk, kizárólag az ő szemszögéből látjuk az embereket, történéseket, a boldog szomorúság érzete pedig az egész történetet végigkíséri. Olvasás közben két kérdés is megfogalmazódott bennem. Az egyik: Charlie depressziós vagy csak tipikus kamasz? Illetve: lehet, hogy minden kamasz hajlamosabb a depresszióra? A másik érzésem a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy talán-talán könnyebb lett volna a tinédzser lét,ha ez a könyv akkor kerül a kezembe, nem pedig évekkel később. Ezen viszont kár utólag rágódni, így is felnőttem, még ha néha úgy is éreztem én vagyok az egyetlen fura szerzet a korosztályomban, aki képes az egyik pillanatban az egekig ugrálni a boldogságtól, a következőben pedig telesírni a kispárnáját.

"szerintem egy csomó oka van annak, hogy mivé válunk. És a legtöbb okról sejtelmünk sincs. És ha azt nem is választhatjuk meg, hogy honnan jövünk, azt eldönthetjük, hogy hová tartunk. Szabadon cselekedhetünk. És megpróbálhatjuk rendezni az életünket."

A karakterekről 

"Furcsa, hogy amikor olvasok egy könyvet, néha a szereplők helyébe képzelem magam.”

Szeretem, hogy egy karakter sem különösebben szerethető (na jó, esetleg Charlie), aztán ahogy részesévé válsz a könyvnek érzéseket váltanak ki belőled, egyet-egyet mégis megszeretsz és utána meg hiányoznak. 

Eleinte nem derül ki róluk túl sok, nem kerülnek középpontba, egyszerűen csak léteznek, élik az életüket, szeretnek, szenvednek, sírnak, nevetnek. Mint mi mindannyian. Nem megidealizált karakterekről van szó, nem hősök, nincs szuper képességük, viszont annál több sötét folt van a múltjukban, melyek mesteri módon megkomponálva, halkan csusszannak elő egy-egy ágy alá vagy szekrény mélyére rejtett titkos dobozból. 

Charlie története csak a könyv végére kerekedik ki. Bár végig érezhető, hogy valami nincs rendben vele, valaminek történnie kellett életének egy korábbi szakaszában, mégis meglepően megrázó pillanatot élhetünk át, mikor kiderül Charlie titka, melyet oly mélyre temetett magában, hogy sokáig ő sem tudta valóban megtörtént esetről van e szó. Számomra a következő meglepetés az volt, hogy milyen egyszerűen elintézte, milyen könnyen megbocsájtott. Persze valószínű egyszerűbb neki így, szenvedett már épp eleget, míg a valóság és annak elnyomása határozta meg mindennapjait. 

Sam első látásra egy egyszerű "lány a szomszédból", akiről annyit tudunk, hogy Charlie szerint szép. Persze a szépség meglehetősen relatív fogalom, így aztán az, hogy Charlienak tetszik elég csekély információ. Az ő karaktere, akárcsak mostohatestvéréé (Patrick), Charlie nővéréé (Candace), sőt egész családjáé csak fokozatosan bontakozik ki, aminek hatására a regény folyamatos meglepetéseket tartogat. Nem szeretnék sem a történetről, sem pedig a karakterekről bővebb információkat adni, mert nem szándékom az olvasás örömének elvétele az olvasóktól. Csupán annyit tennék még hozzá: ez nem egy vígjáték, nem szerelmi történet vagy nyúlós ragacsos tini rágógumi. A legtöbben valószínűleg drámaként kategorizálnák, pedig szerintem egy sima, egyszerű élettörténet. Minden bizonnyal a legtöbb ember könnyen tud azonosulni Charlieval, hisz mind voltunk fiatalabbak, tudjuk milyen, mikor válaszok után kutatunk. 

Egy kis plusz a könyvben

Különösen szimpatizálok a Charlie útját egyengető irodalomtanárral, aki sorban ajándékozza a fiúnak a jobbnál jobb könyveket, amik közül még nem mindet olvastam, de Charlie könyvmolysága visszaterelt egy rég elhagyott útra, vissza az ágyban könyvet olvasós esték rég elhagyott világába. Emiatt neki és kedves tanárának is nagyon hálás vagyok. A másik: nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom azokat a könyveket, ahol pontosan megnevezik a dalokat, amiket a szereplők történet során hallgatnak. Szerintem az általuk hallgatott zenék meghallgatásával még közelebb kerülhetünk a karakterekhez. 

Charlie válogatás CD-je:

1. Asleep - The Smiths
2.Vapour Trail - Ride
3.Scarborough Fair - Simon & Garfunkel
4.A Whiter Shade of Pale - Procol Harum
5.Time of No Reply - Nick Drake
6.Dear Prudence - the Beatles 

7.Gypsy - Suzanne Vega
8.Night in White Satin - Moody Blues
9.Daydream - Smashing Pumpkins
10.Dusk - Genesis (még mielőtt Phil Collins bekerült volna a bandába!)
11.MLK - U2
12.Blackbird - the Beatles
13.Landslide - Fleetwood Mac
14.Asleep - the Smiths (újra!)

Kedvenc tanulság a könyvből 

"Szerintem az a lényeg, hogy minden embernek a saját életét kell élnie, és csak utána úgy dönteni, hogy másokkal is megosztja az életét. Talán így lehet „nem menekülni az élet elől”.