Amikor fiatalabb voltam, nem tudtam annyira értékelni a különböző évszakok váltakozását. Valahogy mindenben találtam vala negatívumot a nyáron kívül, ezért szinte csak az utóbbival foglalkoztam. Ősszel elkezdődik az iskola, rövidebbek lesznek a nappalok, az idő pedig lassan lehűl. Novemberre már sokszor borongós és szürke az időjárás, ami annyira magányosság érzést áraszt, pedig csupán arról van szó, hogy az embernek kedve sincs kidugni az orrát a szobájából, így meg hát persze, hogy magányos lesz. A tél egész jól kezdődik, lehet várni a Mikulást és a Karácsonyt, no meg a Szilvesztert (én ezért speciel kevésbé rajongok). Aztán jönnek a negatívumok, január végére már bőven elég a sok koszos hóból és latyakból és igazán lehetne már melegebb. No meg persze fenyeget a félévi bizonyítvány vagy később a vizsgaidőszak. A tavasz szintén megnyerően indít, de aztán már alig várjuk, hogy jöjjön a nyár. Túl legyünk az év végi bizonyítványon, a vizsgaidőszakon, vége legyen az iskolának. Aztán jön a csodás nyár. Viszont szerencsére azóta pozitívabb szemmel szemlélem a világot és igyekszem minden évszakban, időszakban, korszakban a szépet megtalálni és értékelni/élvezni.
Szóval nézzük csak:
Ősszel nem szabad ott leragadni, hogy búslakodunk az iskolakezdés miatt, hiszen a gyönyörű színekbe öltözött természetben végre úgy tehetünk kirándulásokat, hogy nem forr fel az agyvizünk a 30 fokos melegtől. A téli hó igazi csodavilágot varázsol körénk, lehet hódolni a téli sportoknak. Gondolj bele: mikor építettél utoljára hóembert? Szerintem én gyerekkoromban, úgyhogy ünnepélyesen meg is fogadom: jövőre igenis fogok építeni egy hóembert. Idén életemben először meg kellett küszködnöm az igazán nagy mennyiségű hó ellapátolásával és akkor bevallom, azért imádkoztam, hogy ne essen több hó. Tény, hogy sok munka van vele, de ettől még megéri, nem szabad, hogy elveszítse a varázsát.
Mi a helyzet a tavasszal? Az idő felmelegszik, a nappalok hosszabbak lesznek, a napsugár pedig beragyogja a virágba borult természetet. Félre a téli kabáttal, eljött az átmeneti kabátok ideje. A virágillat mellé a boldogság és a szerelem illata keveredik. Alig várom, hogy újra kirándulni mehessek a természetbe és előjöjjenek a szeplőim a nap hatására. Ilyenkor akármi miatt is szomorkodnék, csak kinézek az ablakon és a Nap egyre erőteljesebb sugarai minden gondom-bajom elfeledtetik velem.
Szerbusz Tavasz! Már vártalak :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése