Perks of being a wallflower-avagy Egy különc srác feljegyzései

Perks of being a wallflower-avagy Egy különc srác feljegyzései

"Most ez a legkedvesebb könyvem, de persze mindig ezt gondolom, amíg el nem olvasok egy újabb könyvet."

Töredelmesen bevallom: előbb láttam a filmet, minthogy a könyvet olvastam volna. Manapság ez már csak így megy nálam. Az olvasás, ami régen szinte mindent jelentett, az utóbbi időben perifériára szorult. A filmnek vegyes érzelmekkel álltam neki - ez volt az első Emma Watson filmem, amiben nem Hermione szerepében láthattam. Azt kell mondanom, hogy megállta a helyét.

Tehát a film annyira tetszett, hogy kíváncsi lettem, mi pluszt adhat még a könyv! Elhihetitek, bőven volt belőle.

Az alaptörténet:

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Történet az én szemszögemből

Az egész könyv levelekből épül fel, amiket Charlie egy számunkra - és valójában önmaga számára is - ismeretlen idegennek ír, akit barátjának nevez. Ez olyan, mintha egy naplót írna, amibe mi is bepillantást nyerhetünk, azonban a "kedves barátom" címzéssel kezdődő levelek akár nekünk is szólhatnának.

"Szóval az életemről fogok írni. Szeretném, ha tudnád, hogy boldog és szomorú is vagyok egyszerre, és még mindig azon töröm a fejem, hogy is van ez."

Ez az egy idézet lényegében leírja a könyvet. Végig Charlie életéről olvashatunk, kizárólag az ő szemszögéből látjuk az embereket, történéseket, a boldog szomorúság érzete pedig az egész történetet végigkíséri. Olvasás közben két kérdés is megfogalmazódott bennem. Az egyik: Charlie depressziós vagy csak tipikus kamasz? Illetve: lehet, hogy minden kamasz hajlamosabb a depresszióra? A másik érzésem a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy talán-talán könnyebb lett volna a tinédzser lét,ha ez a könyv akkor kerül a kezembe, nem pedig évekkel később. Ezen viszont kár utólag rágódni, így is felnőttem, még ha néha úgy is éreztem én vagyok az egyetlen fura szerzet a korosztályomban, aki képes az egyik pillanatban az egekig ugrálni a boldogságtól, a következőben pedig telesírni a kispárnáját.

"szerintem egy csomó oka van annak, hogy mivé válunk. És a legtöbb okról sejtelmünk sincs. És ha azt nem is választhatjuk meg, hogy honnan jövünk, azt eldönthetjük, hogy hová tartunk. Szabadon cselekedhetünk. És megpróbálhatjuk rendezni az életünket."

A karakterekről 

"Furcsa, hogy amikor olvasok egy könyvet, néha a szereplők helyébe képzelem magam.”

Szeretem, hogy egy karakter sem különösebben szerethető (na jó, esetleg Charlie), aztán ahogy részesévé válsz a könyvnek érzéseket váltanak ki belőled, egyet-egyet mégis megszeretsz és utána meg hiányoznak. 

Eleinte nem derül ki róluk túl sok, nem kerülnek középpontba, egyszerűen csak léteznek, élik az életüket, szeretnek, szenvednek, sírnak, nevetnek. Mint mi mindannyian. Nem megidealizált karakterekről van szó, nem hősök, nincs szuper képességük, viszont annál több sötét folt van a múltjukban, melyek mesteri módon megkomponálva, halkan csusszannak elő egy-egy ágy alá vagy szekrény mélyére rejtett titkos dobozból. 

Charlie története csak a könyv végére kerekedik ki. Bár végig érezhető, hogy valami nincs rendben vele, valaminek történnie kellett életének egy korábbi szakaszában, mégis meglepően megrázó pillanatot élhetünk át, mikor kiderül Charlie titka, melyet oly mélyre temetett magában, hogy sokáig ő sem tudta valóban megtörtént esetről van e szó. Számomra a következő meglepetés az volt, hogy milyen egyszerűen elintézte, milyen könnyen megbocsájtott. Persze valószínű egyszerűbb neki így, szenvedett már épp eleget, míg a valóság és annak elnyomása határozta meg mindennapjait. 

Sam első látásra egy egyszerű "lány a szomszédból", akiről annyit tudunk, hogy Charlie szerint szép. Persze a szépség meglehetősen relatív fogalom, így aztán az, hogy Charlienak tetszik elég csekély információ. Az ő karaktere, akárcsak mostohatestvéréé (Patrick), Charlie nővéréé (Candace), sőt egész családjáé csak fokozatosan bontakozik ki, aminek hatására a regény folyamatos meglepetéseket tartogat. Nem szeretnék sem a történetről, sem pedig a karakterekről bővebb információkat adni, mert nem szándékom az olvasás örömének elvétele az olvasóktól. Csupán annyit tennék még hozzá: ez nem egy vígjáték, nem szerelmi történet vagy nyúlós ragacsos tini rágógumi. A legtöbben valószínűleg drámaként kategorizálnák, pedig szerintem egy sima, egyszerű élettörténet. Minden bizonnyal a legtöbb ember könnyen tud azonosulni Charlieval, hisz mind voltunk fiatalabbak, tudjuk milyen, mikor válaszok után kutatunk. 

Egy kis plusz a könyvben

Különösen szimpatizálok a Charlie útját egyengető irodalomtanárral, aki sorban ajándékozza a fiúnak a jobbnál jobb könyveket, amik közül még nem mindet olvastam, de Charlie könyvmolysága visszaterelt egy rég elhagyott útra, vissza az ágyban könyvet olvasós esték rég elhagyott világába. Emiatt neki és kedves tanárának is nagyon hálás vagyok. A másik: nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom azokat a könyveket, ahol pontosan megnevezik a dalokat, amiket a szereplők történet során hallgatnak. Szerintem az általuk hallgatott zenék meghallgatásával még közelebb kerülhetünk a karakterekhez. 

Charlie válogatás CD-je:

1. Asleep - The Smiths
2.Vapour Trail - Ride
3.Scarborough Fair - Simon & Garfunkel
4.A Whiter Shade of Pale - Procol Harum
5.Time of No Reply - Nick Drake
6.Dear Prudence - the Beatles 

7.Gypsy - Suzanne Vega
8.Night in White Satin - Moody Blues
9.Daydream - Smashing Pumpkins
10.Dusk - Genesis (még mielőtt Phil Collins bekerült volna a bandába!)
11.MLK - U2
12.Blackbird - the Beatles
13.Landslide - Fleetwood Mac
14.Asleep - the Smiths (újra!)

Kedvenc tanulság a könyvből 

"Szerintem az a lényeg, hogy minden embernek a saját életét kell élnie, és csak utána úgy dönteni, hogy másokkal is megosztja az életét. Talán így lehet „nem menekülni az élet elől”.