"Felnőtt" létemre (idézőjelben,mivel soha soha soha nem szeretnék teljesen felnőni) imádom a meséket. Egy jó animációs filmre, egy bögre kakaó, esetleg csoki vagy apró süti kíséretében (de akár ezen kiegészítők nélkül is) bármikor kapható vagyok. Ezért döntöttem úgy, hogy megnézem a Hófehér és a vadász című, felnőtteknek szóló filmet, aminek mint már címe is elárulta a Hófehérke és a hét törpe adta az alapot. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Hófehérkével már jó ideje nem szimpatizálok. Gyerekkoromban sokszor olvasta fel nekem ezt a történetet az anyukám egy képes könyvből és minden egyes alkalommal át kellett lapozni a gonosz királynő képét, mert féltem tőle. Aztán nagyobb és tapasztaltabb lettem és kiesett a kedvencek közül. Irritál, hogy semmit nem tesz, csak elmenekül, aztán jaj de kedves, majd félig megfullad és halottnak hiszik, míg a herceg fel nem ébreszti a csókjával. Az egyetlen pozitívuma az adaptációnak, hogy ez az új Hófehérke legalább harcol azért, ami őt megilleti. Sajnos ez azonban kevés ahhoz, hogy a film igencsak silány színvonalán javítson.
