Perks of being a wallflower-avagy Egy különc srác feljegyzései

Perks of being a wallflower-avagy Egy különc srác feljegyzései

"Most ez a legkedvesebb könyvem, de persze mindig ezt gondolom, amíg el nem olvasok egy újabb könyvet."

Töredelmesen bevallom: előbb láttam a filmet, minthogy a könyvet olvastam volna. Manapság ez már csak így megy nálam. Az olvasás, ami régen szinte mindent jelentett, az utóbbi időben perifériára szorult. A filmnek vegyes érzelmekkel álltam neki - ez volt az első Emma Watson filmem, amiben nem Hermione szerepében láthattam. Azt kell mondanom, hogy megállta a helyét.

Tehát a film annyira tetszett, hogy kíváncsi lettem, mi pluszt adhat még a könyv! Elhihetitek, bőven volt belőle.

Az alaptörténet:

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Történet az én szemszögemből

Az egész könyv levelekből épül fel, amiket Charlie egy számunkra - és valójában önmaga számára is - ismeretlen idegennek ír, akit barátjának nevez. Ez olyan, mintha egy naplót írna, amibe mi is bepillantást nyerhetünk, azonban a "kedves barátom" címzéssel kezdődő levelek akár nekünk is szólhatnának.

"Szóval az életemről fogok írni. Szeretném, ha tudnád, hogy boldog és szomorú is vagyok egyszerre, és még mindig azon töröm a fejem, hogy is van ez."

Ez az egy idézet lényegében leírja a könyvet. Végig Charlie életéről olvashatunk, kizárólag az ő szemszögéből látjuk az embereket, történéseket, a boldog szomorúság érzete pedig az egész történetet végigkíséri. Olvasás közben két kérdés is megfogalmazódott bennem. Az egyik: Charlie depressziós vagy csak tipikus kamasz? Illetve: lehet, hogy minden kamasz hajlamosabb a depresszióra? A másik érzésem a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy talán-talán könnyebb lett volna a tinédzser lét,ha ez a könyv akkor kerül a kezembe, nem pedig évekkel később. Ezen viszont kár utólag rágódni, így is felnőttem, még ha néha úgy is éreztem én vagyok az egyetlen fura szerzet a korosztályomban, aki képes az egyik pillanatban az egekig ugrálni a boldogságtól, a következőben pedig telesírni a kispárnáját.

"szerintem egy csomó oka van annak, hogy mivé válunk. És a legtöbb okról sejtelmünk sincs. És ha azt nem is választhatjuk meg, hogy honnan jövünk, azt eldönthetjük, hogy hová tartunk. Szabadon cselekedhetünk. És megpróbálhatjuk rendezni az életünket."

A karakterekről 

"Furcsa, hogy amikor olvasok egy könyvet, néha a szereplők helyébe képzelem magam.”

Szeretem, hogy egy karakter sem különösebben szerethető (na jó, esetleg Charlie), aztán ahogy részesévé válsz a könyvnek érzéseket váltanak ki belőled, egyet-egyet mégis megszeretsz és utána meg hiányoznak. 

Eleinte nem derül ki róluk túl sok, nem kerülnek középpontba, egyszerűen csak léteznek, élik az életüket, szeretnek, szenvednek, sírnak, nevetnek. Mint mi mindannyian. Nem megidealizált karakterekről van szó, nem hősök, nincs szuper képességük, viszont annál több sötét folt van a múltjukban, melyek mesteri módon megkomponálva, halkan csusszannak elő egy-egy ágy alá vagy szekrény mélyére rejtett titkos dobozból. 

Charlie története csak a könyv végére kerekedik ki. Bár végig érezhető, hogy valami nincs rendben vele, valaminek történnie kellett életének egy korábbi szakaszában, mégis meglepően megrázó pillanatot élhetünk át, mikor kiderül Charlie titka, melyet oly mélyre temetett magában, hogy sokáig ő sem tudta valóban megtörtént esetről van e szó. Számomra a következő meglepetés az volt, hogy milyen egyszerűen elintézte, milyen könnyen megbocsájtott. Persze valószínű egyszerűbb neki így, szenvedett már épp eleget, míg a valóság és annak elnyomása határozta meg mindennapjait. 

Sam első látásra egy egyszerű "lány a szomszédból", akiről annyit tudunk, hogy Charlie szerint szép. Persze a szépség meglehetősen relatív fogalom, így aztán az, hogy Charlienak tetszik elég csekély információ. Az ő karaktere, akárcsak mostohatestvéréé (Patrick), Charlie nővéréé (Candace), sőt egész családjáé csak fokozatosan bontakozik ki, aminek hatására a regény folyamatos meglepetéseket tartogat. Nem szeretnék sem a történetről, sem pedig a karakterekről bővebb információkat adni, mert nem szándékom az olvasás örömének elvétele az olvasóktól. Csupán annyit tennék még hozzá: ez nem egy vígjáték, nem szerelmi történet vagy nyúlós ragacsos tini rágógumi. A legtöbben valószínűleg drámaként kategorizálnák, pedig szerintem egy sima, egyszerű élettörténet. Minden bizonnyal a legtöbb ember könnyen tud azonosulni Charlieval, hisz mind voltunk fiatalabbak, tudjuk milyen, mikor válaszok után kutatunk. 

Egy kis plusz a könyvben

Különösen szimpatizálok a Charlie útját egyengető irodalomtanárral, aki sorban ajándékozza a fiúnak a jobbnál jobb könyveket, amik közül még nem mindet olvastam, de Charlie könyvmolysága visszaterelt egy rég elhagyott útra, vissza az ágyban könyvet olvasós esték rég elhagyott világába. Emiatt neki és kedves tanárának is nagyon hálás vagyok. A másik: nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom azokat a könyveket, ahol pontosan megnevezik a dalokat, amiket a szereplők történet során hallgatnak. Szerintem az általuk hallgatott zenék meghallgatásával még közelebb kerülhetünk a karakterekhez. 

Charlie válogatás CD-je:

1. Asleep - The Smiths
2.Vapour Trail - Ride
3.Scarborough Fair - Simon & Garfunkel
4.A Whiter Shade of Pale - Procol Harum
5.Time of No Reply - Nick Drake
6.Dear Prudence - the Beatles 

7.Gypsy - Suzanne Vega
8.Night in White Satin - Moody Blues
9.Daydream - Smashing Pumpkins
10.Dusk - Genesis (még mielőtt Phil Collins bekerült volna a bandába!)
11.MLK - U2
12.Blackbird - the Beatles
13.Landslide - Fleetwood Mac
14.Asleep - the Smiths (újra!)

Kedvenc tanulság a könyvből 

"Szerintem az a lényeg, hogy minden embernek a saját életét kell élnie, és csak utána úgy dönteni, hogy másokkal is megosztja az életét. Talán így lehet „nem menekülni az élet elől”.

Pasztell!

Ki ne értesült volna már a pasztell színek térhódításáról? Tele vannak vele a divatlapok, az egyéb újságok divat részei és természetesen a boltok is. Mivel külföldre jóval előbb eljutnak a trendek, mint hozzánk, ezért már számítani lehetett ezeknek a csodáknak a megérkezésére, azonban amire nem számítottam, az a hatás, amit kiváltottak belőlem. Teljesen megőrülök a pasztell színű dolgokért. Ahhoz még sokat kéne edzeni, hogy ilyen színű nadrágot húzzak, a pólók pedig kifolynak a szekrényemből, amint kinyitom az ajtót. Ezért arra jutottam, hogy valami pasztell színű kiegészítőre kéne benevezni vagy esetleg egy körömlakkra (ami jóval költséghatékonyabb megoldás). Korábbi bejegyzésemből láthattátok, hogy egy menta színűre már beneveztem, de nagy elkeseredésemre két rétegben a lakk közelebb van a türkizhez, mint az előbb említett mentához. No de annyi baj legyen. Idén a rózsaszín is egyre kedvesebbé kezd válni számomra. Míg eddig inkább csak a sötétebb árnyalatait favorizáltam, most már a világosabb változatai is megdobbantják a szívemet. Egyelőre azonban kénytelen vagyok a kiadásaimat csökkenteni, úgyhogy az általam összeválogatott pasztell kollekcióval igyekszem enyhíteni a szívfájdalmam. Nektek meg irány vásárolni :)

Hello Tavasz!

Amikor fiatalabb voltam, nem tudtam annyira értékelni a különböző évszakok váltakozását. Valahogy mindenben találtam vala negatívumot a nyáron kívül, ezért szinte csak az utóbbival foglalkoztam. Ősszel elkezdődik az iskola, rövidebbek lesznek a nappalok, az idő pedig lassan lehűl. Novemberre már sokszor borongós és szürke az időjárás, ami annyira magányosság érzést áraszt, pedig csupán arról van szó, hogy az embernek kedve sincs kidugni az orrát a szobájából, így meg hát persze, hogy magányos lesz. A tél egész jól kezdődik, lehet várni a Mikulást és a Karácsonyt, no meg a Szilvesztert (én ezért speciel kevésbé rajongok). Aztán jönnek a negatívumok, január végére már bőven elég a sok koszos hóból és latyakból és igazán lehetne már melegebb. No meg persze fenyeget a félévi bizonyítvány vagy később a vizsgaidőszak. A tavasz szintén megnyerően indít, de aztán már alig várjuk, hogy jöjjön a nyár. Túl legyünk az év végi bizonyítványon, a vizsgaidőszakon, vége legyen az iskolának. Aztán jön a csodás nyár. Viszont szerencsére azóta pozitívabb szemmel szemlélem a világot és igyekszem minden évszakban, időszakban, korszakban a szépet megtalálni és értékelni/élvezni. 

Szóval nézzük csak:

Ősszel nem szabad ott leragadni, hogy búslakodunk az iskolakezdés miatt, hiszen a gyönyörű színekbe öltözött természetben végre úgy tehetünk kirándulásokat, hogy nem forr fel az agyvizünk a 30 fokos melegtől. A téli hó igazi csodavilágot varázsol körénk, lehet hódolni a téli sportoknak. Gondolj bele: mikor építettél utoljára hóembert? Szerintem én gyerekkoromban, úgyhogy ünnepélyesen meg is fogadom: jövőre igenis fogok építeni egy hóembert. Idén életemben először meg kellett küszködnöm az igazán nagy mennyiségű hó ellapátolásával és akkor bevallom, azért imádkoztam, hogy ne essen több hó. Tény, hogy sok munka van vele, de ettől még megéri, nem szabad, hogy elveszítse a varázsát. 

Mi a helyzet a tavasszal? Az idő felmelegszik, a nappalok hosszabbak lesznek, a napsugár pedig beragyogja a virágba borult természetet. Félre a téli kabáttal, eljött az átmeneti kabátok ideje. A virágillat mellé a boldogság és a szerelem illata keveredik. Alig várom, hogy újra kirándulni mehessek a természetbe és előjöjjenek a szeplőim a nap hatására. Ilyenkor akármi miatt is szomorkodnék, csak kinézek az ablakon és a Nap egyre erőteljesebb sugarai minden gondom-bajom elfeledtetik velem. 

Szerbusz Tavasz! Már vártalak :)

forrás

Egy hét szünet

Most egy hétig nem tudok írni (internet mentes területen leszek-húúúú), de cserébe hoztam pár kedves képet. Aztán, ha visszatérek az internet világába, majd jelentkezem :)

Valentin napi reggeli

Boldog Valentin napot :) Reggelire virsli szívekbe sütöttem tükörtojást :) Meggyűlt vele a bajom rendesen, mivel a fehérje úgy gondolta, mennyire buli, ha kifolyik kicsit a virsli alatt. Végül a tojás mindkét oldalát megsütöttem (így jobban szeretem, a hagyományos tükörtojásért nem rajongok annyira). Külsőre nem lett annyira top10, de legalább szívből készítettem :)

Elkészítés:

Hosszában vágd félbe a virslit. Fogpiszkáló segítségével formálj belőle szívet. Süsd meg egyik oldalán, majd óvatosan fordítsd a másikra és üsd bele a tojást. Egy virslibe egy tojás kerül. Ha mindkét oldalát szeretnéd megsütni a tojásnak (vagy a sárgája teljesen nyers marad, míg a fehérje már kezd odaégni), érdemes óvatosan megfordítani (úgy, hogy ezúttal a sárgája legyen lefelé) és így is sütni kicsit. Jóétvágyat hozzá :)

Valentin napi ajándék ötletek - Sütemények

Közeleg a Valentin nap, ami teljesen megosztja az embereket. Mindkét véglet megtalálható. Egyesek utálják és teljesen elzárkóznak tőle, mondván: nem csak évente egyszer kell a szeretetet kimutatni, párunknak kedveskedni. Mások teljesen rákattannak és túlzásba viszik az ünneplést: feldíszítik a lakást (komolyan? ezért az egy napért?!), étteremben vacsoráznak és egy halom funkció nélküli, hasztalan kacattal lepik el a másikat. Számomra a Valentin nap nem megy ünnepszámba, viszont egy jó alkalom arra, hogy olyan saját kézzel készített aprósággal lepjem meg a barátomat, ami funkcionális és nem csak egy porfogó lesz valemelyik polcon. Szeretek neki mindenféle alkalom nélkül kisebb-nagyobb ajándékokat készíteni, jelenleg egy sál kötő projektben is benne vagyok :) Azt, hogy mivel lepem meg Valentin nap alkalmából, utólag megtudhatjákok (mivel ő is olvassa a blogot), viszont hoztam nektek pár, könnyen elkészíthető ajándékötletet :)

Menta Lakk

Végre az enyém a Menta Lakk! Boldog vagyok, teljesen feldobja a napjaimat. Mivel két rétegben vittem fel, sötétebb színű lett, de talán ez még jobban is tetszik, mint az előző bejegyzésben lévő képen. Boldogság. Vidámság. Menta Lakk :)
Tipp: Érdemes néha elhagyni a megszokásokat és egy új lakkal, szemgélyfestékkel, rúzzsal próbálkozni. Akár olyannal, amit korábban el sem tudtatok volna képzelni magatokon. Persze ne olyannal kísérletezzetek, ami teljesen idegen, távol áll tőletek, hanem amivel esetleg régóta szemeztek, csak valamiért mindig lebeszélitek magatokat. Olyan érzés lesz, mintha egy picit megújultatok volna. Akkor sincs gond, ha mégsem válik be a dolog, hisz ezek könnyen lemosható termékek és biztos tovább lehet ajándékozni. Egy próbát azonban mindenképp megér ;)