Ma vásárlás közben furcsa késztetés fogott el. Egy menta színű körömlakk kacsintott rám a polcról, én pedig érdeklődve megálltam előtte. Már ki is választottam, melyik márkát lenne érdemes megvenni (mivel nyilván többen is előrukkoltak a színnel) és még az árával sem akadt problémám. Aztán megtorpantam. Azt már lassan kezdem megszokni, hogy újabban vonzódom egy-két rózsaszín termékhez, de a menta színű körömlakkal való szemezéssel saját magamat is megleptem. Körülnéztem, hogy lát e valaki, nehogy cikinek találjanak. Aztán eszembe jutott, hogy az égvilágon senki nem tudja a körülöttem lévő emberek közül, hogy pár hónappal ezelőtt, ez a szín undort váltott ki belőlem. Ha a szívemre teszem a kezem így utólag, el kell ismernem: talán nem is volt semmi bajom vele, csak egyszerűbb volt helyeselni, egyetérteni abban, hogy ronda. Mert mégis milyen már egy menta színű lakk. Továbbsétáltam, otthagytam a lakkot a többi szín között. Most meg itt ülök az ágyban hajnali háromnegyed egykor és nem tudom magam túl tenni rajta, hogy nem vettem meg. Pedig olyan szépen nézett rám. Ó, Menta Lakk, mit tettél velem?!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése